18. fejezet - Aiden

Nem tudtam mihez kezdeni. Bűntudatom volt, amiért elárultam a csapatot… De az az érzés, hogy bántottam Chrissy-t… Még ha nem is közvetlenül, de megtettem… Minden mást elsöpört. Megvártam, míg a Hale-ház kiürül, csak akkor vettem a bátorságot, hogy elinduljak. Úgy döntöttem, hazamegyek, és szembenézek azzal, ami rám vár. Mikor hazaértem, nem éppen az várt, amire számítottam.

- Aiden! Hova tűntél? – támadott le Ethan.

- Tökmindegy, a segítsége nélkül is boldogultunk. – vetette oda Kali.

- A Hale-lányhoz ment. Pontosabban a két Hale-lányhoz. – mondta mindentudón Deucalion.

- Én… igen. – hajtottam le a fejem.

- Örülnöd kéne! Hale egyik bétáját megöltük! Pontosabban ő ölte meg. – az első mondat leginkább parancsnak hangzott Kali szájából. – Ennis segítségével… - döntötte oldalra a fejét. Ennis válasza egy erőteljes „hmm” volt.

- Befognád? – szólaltam meg, mire Kali meghökkenve nézett rám.

- Mi bajod van? – kérdezte a testvérem. Elgondolkodva vállat vontam. Talán régen én is ilyen voltam. Még rosszabb is. Általában én fogtam Kali pártját, és én bíztattam Ethan-t, hogy legyen vérszomjasabb. Mint én. De valami mélyen felfordult bennem.

- Aiden, remek munkát végeztél a Hale-lánnyal. – mondta aztán Deucalion. Ránéztem a férfira, és haragot éreztem. – Az, amit a múltkor beszéltek a nővérével… ígéretessé teszi őket. Az anyjuk is képes volt alakot váltani. – hozta fel a témát. Sóhajtottam. Mikor Chrissy meg Catherine beszélgettek, amikor a nővére eljött hozzá, Deucalion alaposan kihallgatta őket. Aztán visszaidézte minden szavukat Kali-éknak.

- Emlékszem Talia Hale-re. – szólt bele Kali. – Bár úgy rémlik, nem volt olyan fásult, mint a fia. – ingatta meg a fejét a nő.

- Ha az egyik Hale-lány képes az alakváltásra, mennyi rá az esély, hogy a másik is az? – kérdezte rejtélyesen Duke.

- Derek Hale nem képes rá. – hangzottak Ennis szavai.

- De ők ikrek. – világított rá Ethan. Legszívesebben leütöttem volna.

- Érdekes… - simogatta meg az állát Deucalion. – Érdemes lenne kideríteni… Vajon olyanok lennének alfaként, mint ti? – a szavait hozzám, és Ethan-höz intézte. Reméltem, hogy a válasz a kérdésére egy erőteljes „nem”. Nem akartam, hogy ezek az emberek, akikkel életem nagy részét töltöttem, most bántsák a lányt, akit megszerettem. Figyelmeztetnem kellett. Meg bocsánatot kérnem tőle, és elmondanom, hogy nem volt közöm a ma történtekhez, bár nem gondoltam, hogy hinni is fog nekem.

- Nekem… Van egy kis dolgom! – mondtam hirtelen válasz helyett, aztán meg sem várva, hogy reagálnak, kiviharzottam az ajtón. Nem tudom, mennyit sejtettek abból, hogy én engedtem el Chrissy-t, de most ez sem izgatott. Újra megtettem volna, ha kell. Ezt tudtam. Tíz perc múlva Derek Hale házánál kötöttem ki. Nem volt szerencsés idejönnöm, éppen azok után, ami ma történt, de muszáj volt… Bekopogtam… A Camaro a bejárón parkolt, így biztos voltam benne, hogy hazaértek már… Pár pillanattal később a tulajdonosa állt velem szembe.

- Mit. Keresel. Itt? – tagolta a szavakat Derek. A szemei vörösen villantak rám. Anélkül, hogy viszonoztam volna, és kimutattam volna, hogy én is alfa vagyok, csak álltam a tekintetét.

- Beszélnem kell…

- Nem beszélsz te senkivel! Takarodj! – vágott a szavamba. Nem adtam fel.

- Nézd, tudom, hogy a bátyja vagy, de Chrissy… Tudnia kell, hogy én tényleg nem tudtam róla. Sosem hazudtam neki… Én… - nem igazán érdekelte, amit mondok, mert kivillantotta az agyarait is.

- Takarodj el innen, a házamtól! – a hangja mély, és fenyegető lett. Nem mozdultam. A keze a torkom felé száguldott, de elkaptam a karját. Elég nagy erőfeszítésbe tellett, hogy meg is tartsam. Éreztem, hogy a szemeim felvillannak. Ekkor egy lány jelent meg Derek háta mögött. Egy pillanatra azt hittem, Christine az, de tévedtem. Catherine állt meg a bátyja mellett.

- Derek! – szólt rá, de ő nem engedett. Ellenben én elengedtem a karját, mire visszaengedte maga mellé.

- Takarodj! – mondta, majd ellépett a bejárattól, és behátrált. Catherine-re néztem.

- Nézd, jobb ha elmész! – értett egyet a bátyjával.

- Beszélnem kell vele… - próbálkoztam, de ő csak megrázta a fejét.

- Ő nem akar beszélni veled. – felelte. Aztán bezárta volna az ajtót, de még gyorsan hozzátettem:

- Nem csak Derek a célpont. Vigyázz magadra. Meg ő rá is!