Catherine reménykedve várta, hogy a húga
hátha belép az iskola bejáratán. De a negyedik napon sem mutatkozott. Hallotta
az előző napi látogatás hírét, amit Derek tett Christine-nél. Amikor Derek
felhozta, hogy egyikük sem mond el dolgokat, amik megváltoztatták őket,
elöntötte a kíváncsiság. Az ő részével tisztában volt. De Christine… neki nem
lehetett rá ugyanaz az indoka. A változást észrevette a húgán, viszont úgy
gondolta, jobb nem firtatni, hiszen Chrissy sem erőszakoskodott. Most azonban…
főleg az a mondat, amit Derek szintén felidézett… Miszerint a történelem néha
ismétli önmagát… Cat elhatározta, hogy megkeresi a húgát. Látta, hogy a többiek
már csoportba verődve várnak. Nagy valószínűséggel őrá. Gyorsan kisietett az
ajtón, mielőtt még észrevették volna, aztán elindult… Allison-ék lakása felé.
Tudta, hogy ugyanabban a házban lakik az apjával, amelyikben az Alfák húzzák
meg magukat. Gyorsan odaért. Jobb ötlet híján várt. Nem is kellett sokat
várnia, ugyanis amint egy taxi érkezett a házhoz, az ház ajtaján három alak
lépett ki az utcára. Az egyik Aiden
volt. A másik egy bottal közlekedett, vak volt. Nyilván Deucalion. A
harmadiknak a karjába kapaszkodott… aki a húga volt.
- Christine! – állt elő. Mikor Chrissy
meglátta, még a száját is eltátotta. Súgott valamit Aiden-ék felé, aki ideges
pillantást vetett Cat-re, de bólintott, aztán Deucalion-nak segített beszállni
a taxiba. Christine sietősen ment oda a nővéréhez.
- Már te is? – kérdezte kicsit sem
kedvesen.
- Figyelj, én…
- Derek küldött? – szakította félbe
Cat-et a lány.
- Nem, ő... nem tudják, hogy eljöttem.
Igazából beszélni szerettem volna veled. – Cat magabiztosan kihúzta magát.
- Ez… nem ér rá? Csak mert lenne kis
dolgom. – intett a fejével a taxi felé Chrissy.
- Velük? Nem. Szóval… Fontos. Kérlek! –
fogta meg húga karját Cat.
- Arról akarsz beszélni, hogy menjek
haza? – vonta föl a szemöldökét Chrissy. A nővére nemlegesen bólogatott. – Oké,
mondd. De ha lehet, siess. – sóhajtott Chrissy.
- Tudom, hogy tegnap beszéltetek
Derekkel. És említett valami olyat, hogy… a történelem megismétli önmagát. És
ennek köze van ahhoz, ami miatt megváltoztál. Vagyis mindketten. De engem…
tudjuk, hogy mi változtatott meg. Te viszont…
- Nem! Erre most nincs időm! Ez… Mindegy!
– Christine tiltakozóan felemelte a kezeit, és már sarkon is fordult volna, ha
Cat nem ragadja meg a csuklóját.
- Tudnom kell! – a szemei vörösen
villantak.
- Normális vagy? – tépte ki a nővére
szorításából a csuklóját a lány. – Valaki meglátja! Cat visszafogta magát, a
szemei újra kékké változtak.
- Akkor mondd! – szólt a húgára élesen.
Chrissy nagyot sóhajtott, és megforgatta a szemeit.
- Oké. Gondolom, jól emlékszel két évvel
ezelőttre, amikor belefutottunk abba a falkába St. Louis-ban… - kezdett bele a
lány.
- Persze. Megkértük őket, hogy
csatlakozhassunk hozzájuk… - folytatta Cat.
-
Jah, és az alfájuk, Luke csak azzal a feltétellel egyezett bele, ha te…
Szóval, ha te vele leszel. Ha te leszel az „alfa nőstény”. Fiatalok voltunk, és
kihasználhatók. Emlékszem, hogy ezért cserébe rögtön belementél.
- Igen, de nem értem, ennek mi köze ehhez
az egészhez. – vetette fel Cat.
- Csak figyelj! Ebből az időszakból a
legfontosabb az az éjszaka volt… a telihold éjjele. – Cat megborzongott húgai
szava hallatán. Míg Chrissy szünetet tartott, leperegtek lelki szemei előtt az
események. Ahogy Luke hozzáért, és nem eresztette. Amikor ellenállt, a férfi
fenyegetőzött, és bántotta. Változatosan. Hol egy vágást ejtett rajta, hogy az
öklét használta. A sebei begyógyultak, de az emlékeik folyton Cat eszében
tartották, hogy Luke a vezető. Hogy hatalma van, ami ellen nincs esélye. Akkor,
telihold éjjelén is az ő hibája volt. Cat egész nap nyugtalan volt. A férfi nem
értette meg. Elkezdte, amit máskor szokott. Csak sajnos a dolgok eldurvultak,
amikor tovább akart menni. Cat soha nem adta meg magát. Nem adta oda magát.
Luke erőszakos volt, Cat pedig aznap éjjel irányíthatatlan. Emlékezett a
tébolyra, ami a hatalmába kerítette, és arra, hogy leteperi a férfit, és a
karmai átvágják Luke torkát. Aztán a szúróérzésre a szemében, és hogy mikor a
tükörbe pillantott, a szokásos aranyló sárga szemek helyét vörös íriszek vették
át. Alfa lett belőle. Teljesen be pánikolt, és visszaemlékezett arra a
vérfagyasztó sikolyra, amit hallott. Ami, mint ráeszmélt, a saját torkán jött
ki. Utána a teste összerándult, és… megtapasztalta a vérfarkasok egyik
legritkább erejét. Képes volt az alakváltásra. Farkas lett. Elrohant. El Luke-tól,
el onnan. Utána minden ködös volt számára.
- Aznap éjjel te a falkával voltál. –
törte meg a csendet, és Cat gondolatait Chrissy. – Aznap éjjel megölted
Luke-ot. És rájöttél, hogy azok közé a kevesek közé tartozol, akik Alakváltók
közöttünk. Én Nick-el voltam. – Cat a húga szemében fájdalom szikráját látta
fellobbanni. – Nick-el, aki édes volt, és kedves, és aznap csak nekem szentelte
az idejét. Pedig én előre szóltam, hogy hisztis leszek, mert rossz a kedvem. De
nem érdekelte. Azt mondta, amikor odamentünk, és meglátott minket, érezte, hogy
meg akar ismerni. Akkor még minden olyan egyszerűnek tűnt. A parkban voltunk, a
csillagokat, meg a csillagképeket mutatta nekem. A Hold-tól világos volt. Aztán
hirtelen megtört az idill, valami zörgés hallatszott a közeli bozótosból. És
akkor… előugrottál te. – a hangjába keserűség csendült. Cat összerándult. – Egy
nagy farkas, sötétszürke, szinte fekete. a mellkasán egy fehér folttal. A
szemei vörösek voltak, vicsorgott, és felénk közelített. – Cat jól tudta, hogy
az csak ő lehetett. Előre félt, mi lesz a folytatás. – Valahogyan megéreztem,
hogy te vagy az. Mint mikor megéreztük, hogy valami baj van a másikkal. Tudod,
az az ikres összeköttetés. – a lány megilletődve méregette a húgát. Chrissy nem
szokta emlegetni, hogy ikrek. Igazából kevesen tudták, hiszen nem
hasonlítottak, nem voltak egypetéjű ikrek. – Szóval, rögtön tudtam, hogy te
vagy. Beszélni kezdtem hozzád, bár értelme nem volt. Nick tök ideges volt, hogy
mit képzelek, ez a farkas veszett. A háta mögé rágatott, pedig mondtam, hogy
tudom, mit csinálok. És hogy ne merjen közelebb menni a farkashoz… Vagyis
hozzád. A farkas… te… elindultál felénk, és Nick pedig végig előttem volt, nem
engedte, hogy akár rám nézz. Aztán ráugrottál. Megharaptad a vállánál. Aztán
eltűntél, egyszerűen felszívódtál. Én meg ott maradtam Nick-el, aki, mint
kiderült, nem vérfarkasnak való. Nem gyógyult be a harapás, nem lett jobb.
Szenvedett. Haldoklott. Próbálta erősnek mutatni magát. Én pedig csak sírtam.
Miattad, és érte. Mikor már a végső percekben volt, és rám nézett… Láttam azt a
könyörgést a szemeiben, és én… megkönnyítettem neki. – Chrissy szeméből
kigördült egy könnycsepp. Szipogott párat, de nem törölte le, inkább folytatta.
– Iszonyatosan mérges lettem, és elterveztem, hogy gyűlölni foglak. De aztán
rád találtam, és te… olyan ártatlannak meg megszeppentnek tűntél. Fogalmat sem
volt mi történt, és én valahogy beletörődtem. Tudtuk, hogy alfa vagy, neked
megvan a saját történeted, és nekem az enyém. Megfogadtam, hogy nem mondom el,
mert tudtam, hogy magadat hibáztatnád, de nem feltétlenül te tehettél róla. Nem
tudtad irányítani. – ezzel sóhajtott, jelezve, hogy véget ért a beszámolója. A
ruhája ujjával letörölte a kósza könnycseppet.
Cat torka összeszorult, ahogy a húgára nézett. Neheztelést és
szomorúságot látott, de aztán visszatért a közömbös arckifejezés. – A
történelem néha megismétli önmagát. Ugyanez történt Derekkel is… Szinte. Ezért
mondtam ezt neki.
- Christine, én… istenem, annyira hülye
vagyok! – túrt bele tehetetlenül a hajába Cat.
- Nem vagy. – hangzott a húga szájából. –
Elfelejtetted? Itt én vagyok az őrült picsa… - tette hozzá fanyarul, aztán
megrázta a fejét, és minden további nélkül elindult vissza a taxihoz. Cat-nek
csak akkor sikerült végre szóhoz jutnia, mikor a húga már az autó oldalához
ért.
- Chrissy, és annyira sajnálom! – tört ki
belőle. A szemei égtek.
- Tökmindegy! – felelte Chrissy, egy
utolsó pillantást vetve nővérére, aztán beült, és a taxi máris elindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése