- Érdekes napnak nézünk elébe… - motyogtam csak úgy magamnak, és kikeltem a paplan alól. Felöltözködtem, és kiosontam az ideiglenes szobánk melletti kisebb fürdőbe. Amikor végeztem a reggeli teendőkkel, és kiléptem volna a fürdőszoba ajtaján, belebotlottam valakibe, aki határozottan nem Derek, Peter, vagy Christine volt.
- Ő… hello. A’sszem. – köszöntem.
- Szia. – köszönt vissza tömören. Világosbarna hajú, szürkéskék szemű srác volt, nagyjából annyi idős, mint én. – Már bocs, ha bunkón hangzik, de… te ki vagy? – kérdezte.
- Én… a nevem Catherine. Catherine Hale. – mutatkoztam be. Azt az arckifejezést, fel kellett volna venni videóra.
- Hale? – kérdezte hátrahőkölve. Aprót bólintottam, és elmosolyodtam a reakcióján.
- Derek húga? Bocs. A nevem Isaac. – mutatkozott be ő is. Megint bólintottam. Zavarban volt.
- Mi lenne, ha ezt a társalgást reggeli közben folytatnánk? – ajánlottam, és félreálltam a mosdóajtóból. Elnevette magát, és belépett a mosdóba. Én megkerestem a konyhát, és jobb híján tojásrántottát csináltam több főre. Amikor az kész volt, letettem az asztal közepére, és elindultam, hogy megkeressem a húgom. Nem kellett messze mennem. A ház bejáratánál állt, és cigarettát szívott. Káros szokás… Éppen akkor értem ki, amikor Derek átvágott a ház előtti kis tisztáson.
- Tönkrevágod a tüdődet… - jegyeztem meg.
- Nincs semmi baj a tüdőmmel! – vágott vissza Chrissy.
- Inkább gyertek kajálni! – szóltam rájuk. Derek arca felderült. A konyhában már ott legyeskedett Isaac, és egy másik srác.
- Lányok, ők itt Isaac, és Boyd. – mutatta be őket Derek. – Fiúk, ők itt Catherine és Christine Hale. A húgaim, mától itt laknak. – folytatta.
- Volt már hozzá szerencsém… - nézett rám Isaac. – Örvendek. – fordult most Chrissy felé. A húgom vigyorogva nyújtott kezet. Az ismerkedés után Isaac nyál csorgatva ült asztalhoz.
- Egek! Hogy milyen régóta nem csinált senki rántottát. Mmm.– mondta két falat között.
- Isaac, meg szeretnélek kérni, hogy vezesd körbe a lányokat. Nekem ma van egy kis dolgom…
- Ha nem rémlene, itt nőttünk fel. – vágtam a bátyám szavába.
- Azóta változtak a dolgok. És biztos vagyok benne, hogy van mesélnivaló, amiről tudnotok kéne. – okított Derek. Sóhajtva bólintottam. Reggeli után Isaac elindította kis csoportunkat a város felé.
- Tehát az elveszett kishúgok… meséljetek valamit. – mondta, miközben az erdő szélén meneteltünk.
- Nem úgy volt, hogy te mesélsz nekünk? – kérdezte Chrissy, miközben újabb szál cigit vett elő.
- Van időnk! – válaszolt Isaac.
- Ha te mondod… - hagyta rá a húgom. – Legyen. Hol is kezdjem. A nevemet tudod. Nyilván a Hale család történetét is. Akkor kezdjük onnan, hogy elmenekültünk a tűz után. Messze innen, folyton utaztunk, soha nem telepedtünk le sok időre. Nem kötődhettünk dolgokhoz, és emberekhez, mert nem volt értelme. Nem volt otthonunk. Most, az évek múltán visszajönni ide, megnyugtató volt. Mintha egy régi ismerőssel találkoztam volna. – mesélte, és kifújt egy füstfelhőt.
- Az évek alatt… elmondtátok bárkinek is, hogy mik vagytok? – kérdezte Isaac.
- Egyszer… - feleltem Christine helyett. – De annak nem volt jó vége…
- Értem. – válaszolta. Nyílván megértette, hogy nem kéne bolygatni a témát. – Hát akkor bele is kezdek. Nem lesz túl részlet gazdag, de azért megpróbálom összefoglalni… Tehát. Az egész történet Peterrel kezdődik, aki alfa volt ugyebár, de a tűzben súlyos károkat szenvedett. Lebénült, és égési sérülései voltak. Annyira viszont futotta az erejéből, hogy teljes mértékben farkassá változzon időnként. Nem tudta irányítani. Egy ilyen alkalommal megharapott egy srácot. Ő Scott Mccall. A nagybátyátok minden gyilkossággal erősödött, így sikerült visszanyernie önmagát. Eközben Scott vérfarkas lett. Lényegében Derek segített neki kontrollálni. Viszont… van egy lány. Allison Argent. A családja ősidők óta vadászik vérfarkasokra. Az ő családjuk… ők okozták a tüzet is. Persze Allison arról semmit sem tudott. Mára már csak ketten vannak az apjával. Az anyját Derek ölte meg, mikor az Scott-ot akarta megölni. Peter kegyetlen volt, Scott-ot akarta, aki ellenállt a szörnyűségeknek. Derek megölte a bácsikátokat. De ő sajnos… akarom mondani csodával határos módon visszatért. Aztán ott van még… Stiles, aki Scott legjobb haverja, és mindig kiáll mellette. Lydia, aki nagyjából a suli legnépszerűbb csaja. Volt egy barátja, Jackson. Küzdött azért, hogy Derek átváltoztassa. Elérte a célját. Aztán mégsem az lett, amire számítottunk. Ugyanis ebben az időben változtatott át Derek mindhármunkat. Engem, Boyd-ot, és… Ericát. Róla kicsit később! Jackson nem lett vérfarkas. Kanima lett. Hallottatok már róluk? – ez volt az első eset, hogy felénk fordult. Mindketten bólintottunk. – Rendben. – felelte. – Akkor nem kell elmagyaráznom. Derek, és Peter felszabadították. Ezután lett csak vérfarkas, az apja viszont elparancsolta Londonba. Nyár elején történhetett, hogy Boyd és Erica… fogságba esett. Ugyanis Derek híre terjedt. Egy falkányi alfa jött el ide. Még most is itt eszi őket a penész… Na jó, szóval, fogságba tartották Ericáékat. Mire megtaláltuk őket… Erica meghalt. Boyd túlélte. Az alfákról annyit kell tudni, hogy nem akármilyenek. Ők megölték a saját falkájukat, csak azért, hogy erősebbek legyenek. Most öten vannak itt, a vezérük Deucalion pedig szinte már félelmetes. – Isaac-et kirázta a hideg, láttam, ahogy megborzong. Chrissy és én egymásra néztünk. Ennyi információt feldolgozni…
- Tessék, elmegyünk innen, erre majdnem kitör a világháború. – próbált poénkodni Chrissy. Kényszeredetten elmosolyodtam. Időközben beértünk a városba.
- Most hová viszel minket? – kérdeztem.
- Megismerkedni a többiekkel! – felelte egy mosoly kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése